Az MRI, vagy MR hallatán, a legtöbbek szeme előtt egy fehér, hangosan dongó alagút jelenik meg, vagy hogy le kell venni az övet és az órát. Ez mind helyes, csak nem a teljes kép. Az MRI, azaz a mágneses rezonancia képalkotás ennél jóval több! Sőt, az “alagút-szindróma” sem mindig helyénvaló! Tegyük helyére a fogalmakat MRI terén! Zárt vagy nyitott MRI? Mikor melyiket? Előnyök, hátrányok? Diagnosztizáljuk az esetet!
Nézzünk a dolgok mélyére!
A diagnosztika jelentőségéről senkit sem kell meggyőzni. A fizikális és vérvizsgálatok mellett, a technika nagyléptékű fejlődésének köszönhetően, a képalkotó leletezési eljárások fontosabb, ha gyakran nem fontosabb szerepet töltenek be a többi módszerrel szemben.
A XX. század elején, a röntgen sugarak felfedezésével indult útjára a képalkotó diagnosztika forradalma, melyet 1971-ben az első CT felvétel elkészülte követett. Mindkét esetben röntgensugarakkal világítják át a szervezetet. Mind a röntgen, mind a CT korának hatalmas eredménye volt: invazív módon tárhatták fel a szervezet belsejének rejtelmeit.
Az alkalmazott röntgensugarak azonban hagytak/hagynak kivetnivalót maguk után. Bár természetes úton is ki vagyunk téve radioaktív sugárzásnak, az orvosok egy meghatározott ismétlésszámban maximalizálják a röntgensugarak alkalmazását. Így a röntgen, illetve CT vizsgálatok nem ismételhetőek korlátlanul.
Ezzel szemben az 1970-es évektől az orvosi “feltérképezésben” is alkalmazott ultrahang, és a rá tíz évre megjelenő MRI vizsgálatok a szervezetre teljesen ártalmatlanok; kisgyermekeknél is szabadon alkakazhatóak és korlátlanul megismételhetőek. Két fő változata terjedt el: a zárt és a nyitott MRI.
Az MRI módszere
Az MRI mindkét típusa (zárt és nyitott MRI) esetén is a vizsgálat során mágneses erőtérbe fektetnek minket, amely hatására a szervezetben nagy mennyiségben előforduló hidrogénatomok (protonok) rendeződni kezdenek. Ezután szintén ártalmatlan rádiósugarakat kapunk, melyek gerjesztik ezeket az atomokat, és (fény)jeladásra késztetik azokat. Ezt a jelkibocsájtást műszerekkel rögzítik, s megalkotják belőle az akár többdimenziós MR-képet.
MRI vizsgálat során a szervezet egy-egy szeletéről készül felvétel; az alkalmazott sík pedig tetszőleges (szemben a CT-vel, ahol kizárólag transzvezális síkban készülhet a felvétel).
Mikor szükséges az MRI?
Mind a zárt, mind a nyitott MRI vizsgálatok felhasználási köre sokrétű. A lágyrészek, mint a belső szervek, ínszalagok, de keményebb struktúrák, mint a csontok, porc, valamint a finomabb, aprólékosabb szerveink (agy, vérerek, szív) is részletgazdagon, nagy precizitással elemezhetőek. A tumor-diagnosztikát forradalmasította: idejekorán észlelhetővé váltak a kóros elváltozások, képződmények, ezzel hozzájárulva a terápia időben való elkezdéséhez.
Az MRI korlátai
Bár az MRI vizsgálat szinte egy tökéletes diagnosztikai megoldásnak tűnt, itt is jutott egy kis üröm az örömbe. 2000 előtt az orvoslásban gyakran alkamaztak mágnesezhető fémeket, melyeket sokszor tartósan be is építettek a páciens szervezetébe (implantátumok, csavarok, pacemaker, stentek, klipsek). Ezek az olykor életmentő eszközök azonban kizáró okot adnak egy-egy MRI-vizsgálat elvégzésére.
Ezen túlmenően, bár gyerekeket is biztonsággal alávethetünk MRI-nek, a zárt MRI készülékekben gyakorta félelemmel fekszenek be, vagy inkább el is utasítják a vizsgálatot, hasonló problémával küzdenek a klausztrofóbiások és a szorongók is. Az alagútszerű, zárt MRI készülék a túlsúlyosabb páciensek számára is sok kellemetlenséget okozhat.
Megoldás: a nyitott MRI
Ezen akadályok feloldására fejlesztették ki a szakemberek a 280 fokban nyitott MRI készülékeket. Ezekben a gépekben nem érvényesül a bezártságérzet; valamint a páciensnek sem kell feltétlenül egyedül tölteni a vizsgálati időt: kísérője akár a kezét is foghatja, hiszen sem a mágneses erőtér, sem a rádiósugarak nem károsítanak. Ez elsősorban a kisgyermekek esetén fontos.
2000 után az orvoslásban is már MRI-kompatibilis implantátumokat, klipseket használnak. S bár a páciensek állapotát ezen eszközök nem veszélyeztetik, MRI-vizsgálat során, a felvétel minőségét torzíthatják. Nyitott MRI esetén az egyik oldali implantátum viszont kevésbé érzékelteti ezt a hatását.
A nyitott MRI készülékek kisebb mágneses térerősséget használnak: kb. 0,3-0,4 T, míg a zárt rendszerűek 1,5-3 T körül. A térerősség nagysága egyenes arányban van a felvétel minőségével, azonban gerinc, valamint ízületek vizsgálatához, a legtöbbször, nem is indokolt az a nagy térerősség.
A vizsgálat idejét tekintve általában igaz, hogy a zárt MRI készülékek gyorsabbak, a nyitott MRI gépekben azonban sokkal nyugodtabban érzi magát a páciens.
A legújabb fejlesztések azonban ezeket a problémákat is igyekszenek megoldani. A Centro-Medical Egészségügyi Központban például, már elérhető olyan nyitott MRI készülék, mely IP-RAPID technikát alkalmazva 33%-kal lerövidíti a vizsgálati időt. Továbbá a SynergyDrive rendszer hatékonyabbá és teljesen automatává teszi a leletezés folyamatát. Az itt alkalmazott nyitott MRI berendezés előnye még a beépített radar rendszer, mely a test apró mozgásaiból eredő hibákat (nyelés, légzés, szívverés) is kompenzálja.
Összességében elmondható, hogy a nyitott MRI előnyei a következők:
- Nincs sugárterhelés. Bármikor megismételhető. Korosztálytól függetlenül igénybe vehető.
- Kiváló kontrasztfelbontó képességével nagy pontosságú képek készíthetőek, akár több dimenzióban is.
- 280 fokban nyitott, így klausztrofóbiások, szorongók számára is megfelelő
- Az MRI-kompatibilis implantátumok klipsek felvétel-torzító hatása kisebb mértékben érvényesül
- A kisebb alkalmazott térerősség miatt, gyakran anyagilag kedvezőbb megoldást jelentenek a nyitott MRI berendezések.
Szerencsére azt, hogy melyik berendezést választjuk, nem nekünk kell eldönteni. Kérjük ki mindig szakorvos véleményét, aki a legpontosabb diagnosztikai eredmény elérése céljából a megfelelő típust fogja ajánlani nekünk. Éljünk bátran a technika nyújtotta lehetőségekkel!
(Forrás: Centro Medical)