A co-living a modern városi lét egyik formája, amely egy közös érdekeltség mentén jön létre, azonban Magyarországon még nem olyan elterjedt. A fiatalok szempontjából a kollégium az, amely a közös együttélés feltételeinek a helyszíne, és a tapasztalatok szerint a kollégista lét meghatározó a későbbi co-living életmód elfogadottságának.
A co-living abban különbözik például az albérlettől, hogy a benne lévők közösen használják a tereket és megosztják egymással a forrásokat is. Az albérleteknél a helyszín a környék dominál és gyakran teljesen eltérő életmódú, életformájú személyek osztoznak egymással a tereken.
Az elődjének az első vidéki kommunát lehet tekinteni, amelyet Drop City néven Coloradóban hoztak létre még az 1960-as évek közepén a hippi mozgalom követői. Hazánkban még közel sem olyan ismert a fogalom, és nem elterjedt, amely összefügghet azzal is, hogy a keleti blokkon belül a hippi mozgalomnak sem alakult ki kultúrája. Egy tanulmány a közelmúltban kérdőíves felméréssel vizsgálta a kollégiumi élettel párhuzamosan a co-living elfogadottságát, és a távolabbi célokat egyaránt. Meglepő tanulságokat lehet kiolvasni, amely azt is előre vetíti, hogy a modern életforma hazánkban is egyre több követőre számíthat.
A mai fiatalok között jelentős számban vannak azok, akik vidékről (elsősorban) a fővárosba kerülve inkább egy albérletben önállóan, vagy kezdetben 1-2 régebbi ismerőssel együtt kezdik meg az egyetemi életet. Ugyanakkor sokan – a költség szempontokon túl – szívesen választják a kollégiumot, és a kollégista élettel szorosan összefüggő közösségi tereket, és hangulatot. Meglepő lehet, de a megkérdezettek 60 százaléka az albérletbe költözés helyett a kollégiumi életet preferálja, mindazok ellenére, hogy a hallgatók többségének csak kevesebb, mint 8 négyzetméternyi személyes tér áll a rendelkezésére.
Érdekes, hogy míg a közös konyhát, és a tanulószobát alig, addig a válaszadók ¾-e heti rendszerességgel látogatja a közösségi helyiségeket, és a közösségi programokat. Arra a kérdésre, hogy az elkövetkező 1-5 évben milyen lakhatási formát képzel el magának, a válaszadók 80 százaléka elszeparált lakóteret, és 93 százaléka pedig koedukált lakást választana. A co-livingről 43 százalékuk hallott már, viszont jelentős számuk (78 %) szívesen lakna később ebben a formában.
Összegzés
A családias környezetből érkező vidéki fiatalok körében igen kedvelt a közösségi együttélés, mivel különböző hátterű és attitűdű kortársaikkal élhetnek együtt. Elgondolkodtató viszont az, hogy a konyha a legtöbbek számára elvesztette a közösségkovácsoló szerepét – a közös étkezések igényének hiányában vajon az otthonról hozott mintáknak lehet szerepe? Az is kiderül, hogy a közösségi színterek mellett nagy részük igényelné a saját elzárható szobát/privát térfelet. Akik viszont kezdetektől az albérletet preferálták, ők később sem nyitottak igazán a közösségi lakhatása, míg a kollégisták szívesen laknának együtt akár másokkal is.
(Forrás: http://tdk.bme.hu/EPK/Varos3/Residencity-A-21-szazadi-kozossegi-elet)